55. napom:

Mikor fölkelltem reggel már csak minimálisan szédültem, de sajna Gabi elkapta és ő is hányt és nagyon rosszul volt. Így csak Ervin meg én indultunk el Mexikóba. Körübelül másfél óra volt az út. Ahogy átmentünk a határon minden teljesen megváltozott. Amerika nagyon tiszta, alig látsz valahol szemetet (gondolom azért is mert nagyon büntetik a szemetelést), de Mexikó már szemetesebb. A házak is mindenhova zsúfolva, mindenki az utcán, valaki folyamatosan odajön, hogy csaljon be az üzletébe. Nekem egy-két helyen sziciliás beütése volt. Jah és persze alig beszélt valaki angolul, mindenki a spanyolt nyomta. Rengeteg gyönyörü bőr cuccuk volt. Jah és western csizma meg annyi volt amennyit életemben egy helyen nem láttam. Nyergekől, bőrtáskákból, ja és persze mexikói öltözetből is volt elég. Mindenhol hangosan bőgették az ő sajátos zenéjüket is. Képzeljétek egy helyen rámattak sapkát, rucit, meg a kezembe nyomtak egy gitárt :D, jó fotó lett, gondolom azért csinálták hátha veszek utánna valamit. Teljesen más az élet ott mint itt. Ebédre taco-t ettünk egy jellegzetes mexikói étteremben. Nagyon finom volt, de egy kicsit sok :D. Mikor már jól körbe jártuk a várost indultunk is vissza. Visszafele kérték az útlevelem, de befele meg se nézték, nem nagyon érdekli őket ki megy be, inkább hogy ki jön Amerikába. Amúgy Mexikó tele van géppuskás rendőrökkel mindenütt. Minden sarkon volt egy. Fotót is csináltam róluk :D. Szóval érdekes kiruccanás volt. Mire hazaértünk Gabi már jobban volt, de még mindig szédült. Úgyhogy filmezésre szántuk az éjszakát. Remélem Samu és Ervin nem kapta el, bármi is ez. Jah és azt is hogy Gabi már holnapra meggyógyul.